Régóta érdekelte a férjemet a szitázás, és nekem is kedvet csinált hozzá - főleg, miután a varrásban kezdek elmélyedni. Már a Ludwig Goes Pop kiállítás alatt szerettünk volna elmenni kipróbálni a programot, de esélytelen volt jegyet kapni sajnos. Most viszont ismét lehetőség van a Ludwig Múzeumban szitázni. Mentünk.
Abszolút nem bonyolult, és otthon is kivitelezhetőnek tűnt; szeretnénk is kísérletezni vele.
Kell hozzá egy fakeretes szita (jól áteresztő anyag), és egy lekerekített fadarab - ezzel mozgatjuk át a festéket a szitán, és nyomjuk át a pólóra. Ezen kívül anyag, karton, textilfesték és stencil. A mintát legjobb fóliára rajzolni és abból kivágni, és már kezdődhet is a munka.
A póló eleje és háta közé elhelyezünk egy kartont, hogy ne üssön át a festék. Ezután ráhelyezzük a stencilt, és a szitát az elejére. A keretet erősen lenyomjuk, hogy ne mozdulhasson el a minta. Jöhet a festék - ha több színből szeretnénk egy keveréket, ahogy a fenti képen, úgy egyszerre felkenjük a színeket, és bedolgozzuk.
Ha a mintában elkülönülő színeket szeretnénk, akkor azokat egyenként kell felvinni és megszárítani. Ilyenkor színek szerint kell az eredeti tervet felrajzolni, több példányban.
Természetesen, van haladó változat is, amikor nem stencillel dolgozunk, hanem a szitára rögzítjük a képet speciális eljárással; de erről egyelőre nem tudok bővebben beszámolni.
Maga a szitázás pedig a következő: először finoman végighúzzuk a festéket, hogy mindenhova jusson, aztán még kétszer erősebben rányomva. Ezután leemeljük a szitát, és azonnal le is mossuk. A mintát először hajszárítóval rögzítjük, majd vasalóval fixáljuk. Ezután már kibírja a mosást.
Én mindenkinek ajánlom kipróbálni ezt a programot, és ha visztek 1-2 saját pólót, akkor többet tudtok alkotni. Az időbe belefér. Kreatívkodjatok!
